Sok fiatallal együtt izgalommal vártuk a november 6-8-i hétvégét: ez volt ugyanis a 20. jubileumi antióchiás hétvégénk időpontja, amit a Szent András Általános Iskolában tartottunk Részemről az izgatottságot csak fokozta az a tény, hogy Horváth Bálinttal mi voltunk a hétvége vezetői, házigazdái. Nagyon sok készület előzte meg ezt a várva várt eseményt, és így visszatekintve úgy gondolom, ez a hétvége minden fáradozást megért!
Bár pénteken sajnos csak délután tudunk kezdeni (hiába, délelőtt még mindenki tanul vagy dolgozik), így is jutott idő egy pár bevezetőre, vacsorára és nem utolsó sorban ismerkedésre. Itt egy kis szómagyarázattal kell, hogy éljek: a bevezető egy olyan iromány, amelyben saját gondolatainkat osztjuk meg a többiekkel körülbelül fél órában. Utána pedig kisebb csoportokban beszéljük meg az elhangzottakat.
Este a plébánia azon családjainál aludtunk, akik jó szívvel (néhol egy kis teával) befogadtak minket erre az időre. Még egyszer köszönjük nekik!
Szombaton a 7.45-ös találkozás után (ami egy szombati naphoz képest korán keléssel párosult) a bevezetők és kiscsoportos beszélgetések folytatódtak tovább, egy kis játékkal és poszter készítéssel színesítve. Majd sötétedés után elérkezett a nap csúcspontja is, a kiengesztelődés. Ez az egyik kedvencem. Mindnyájan a kis tornaterembe gyűltünk, sötétben, csak középen égett néhány gyertya. Ekkor is meghallgattunk egy személyes hangvételű bevezetőt, majd mindenkinek lehetősége volt szentségimádásra, gyónásra vagy csendes beszélgetésre. Ez után bár fáradtan, de Isten kegyelmével feltöltődve mentünk szállásainkra.
Vasárnap délelőtt-kora délután is, a szombathoz hasonlóan bevezetők és szerepjáték alkották programunk nagy részét. Ez a nap azonban mindenkinek tartogatott meglepetéseket. Először is, ebéd után a 20. jubileumi hétvége alkalmából Csongrádi Beáta és Péter egy nagy tortát toltak be, a közepén égő, 20-as számot formázó gyertyákkal. A torta és a 20-as szám azonban még felbukkant az este folyamán. Tudniillik én is pont vasárnap ünnepeltem 20. születésnapomat, és nagyon meglepődtem, amikor vacsora után leoltották a villanyokat és úgy hozták be az ajándékba kapott (nagyon finom) tortámat, a tetején az ominózus 20-as gyertyával. Itt is szeretném megköszönni mindazoknak, akik a meglepetésben közreműködtek!
Vacsora előtt még sokadmagunkkal részt vettünk egy szép szentmisén, amit a jubileum miatt kivételesen a templomban tartottunk. Erre hívtuk meg az egyházközség tagjait és saját családjainkat is.
Végül elérkeztünk a nap és egyben a hétvége végpontjához: a záróünnepséghez. Ezt is a Szent András iskolában tartottuk a kis tornateremben. A záróünnepség lényegében éneklés, taps, öröm, mosoly; hála az együtt töltött napokért, ima a saját és más antióchiás közösségekért. És itt sajnos vége lett a 20. hétvégénknek, sajnáltam, hogy haza kellett mennünk.
De egyáltalán nincs vége mindennek, pénteki imatalálkozóink során ugyanis mindig találkozhatunk egymással és Istennel is, énekelhetünk, részesei lehetünk nagyon mély bevezetőknek. Minden fiatalt csak buzdítani tudok arra, hogy jöjjön el egy péntek este 19.30-kor a Szent András iskolába, ha kíváncsi a föntebb leírt hétvége kicsinyített mására. Nagyon sok szeretettel várunk mindenkit!!!
Kunsági Anna
Utolsó kommentek